Más-Világ-Lét Belépés

Más-Világ-Lét A Tudatosság Rendszere






 FŐMENÜ

  FEJOLDAL 


 Más-Világ

 Világ-Lét

 Lét-Váltás

 ALAPISMERETEK

 Tudatosság

 Magocskák
 



Kristóf István

 Kristóf István
 Tudatosság Út-Mutató

Kristóf István facebook
  Kristóf István
  facebook









Tantra-Fény-Mag Belépés





Tantra-Fény-Mag facebook
Más-Világ-Lét
A Tudatosság RendSZERe

4. Kor Hajnali Fénysugár

 4. Kor Hajnali Fénysugár

 Más-Világ

 Világ-Lét 

 Lét Váltás 

MÁS-VILÁG

4. Kor Hajnali Fénysugár


 FELDERENGŐ JÖVŐ
 
Egy illat, mely köt, tör át a szürkeségen.
A szürke gémek nem tűnnek ki a szürke égen.
Tettél érte, hogy a láng mindig égjen,
Ne sajnáld ,ha lezuhan, s elég,
Mint hullócsillag a nyári éjen.
 
Még nem tudom ki vagyok, s leszek
Az út egyenesen ide vezetett.
Zöld rügy fakad, s a tavasz
Ravasz vizeivel égi mannát fakaszt,
Mi ott leszünk és isszuk erejét,
Nem tudom mikor hullunk szerteszét,
De utunk együtt halad,
S jut nekünk egymásból néhány falat,
Ne bánd ,ha megpillantod a falat,
Mert látjuk egymást úgy is ,ha már
Lábunk más irányban halad.
 
Az ízeket még érzem, az illat itt lebeg
Tavaszunk ragyog, lelkem megremeg.
Éget a nap, de kell  életereje,
Hogy adhassak belőle, bár nekem is kellene.
Talán még nincs itt a búcsú ideje,
Ha látod , hát titkod legyen keserű szele.
 
Az út mely acéljával kényszeríti gőzösünket,
Váltóval lep meg, s e kellemetlen tény
Túl mindennapos és anyagi, nem, mint a Fény.
 
De még ma zakatol a vonat,
Nem árulja el mi lesz holnap.
Fonjuk össze zöld indáinkat,
Hallják meg, kiknek kell, imáinkat.
 
A kereszt rossz jel, de a múltunk ő,
Átok él benne ,de itt e kő,
Mely hideg, de ékkel írtak rá,
S könnyekkel sírták alá:
 
Isten Veled!
 
 
 SZABAD ÚT
 
Ha megtalálod önmagad, megtalálod helyed, s Utad.
Ne kiálts, csak tekints szerteszét, körötted a szeretet.
Mit kívánsz?
A sötétségből jöttél, s esélyt kaptál az életre.
Ne félj!
Tedd amit helyesnek látsz, ne törődj a tömeggel, 
ne törődj a múlttal, s a kereszttel,
nem mindig az a jó ,aki keresztel.
Mi kell neked?
Megmondjam, mit már rég tudsz?
Az kell neked ,mit tenned kell, s eddig nem tettél.
Szeresd ki szeret!
Ne félj, mert nincs mitől, s nincs kitől!
A legnagyobb ellenséged benned él.
Valósítsd meg vágyaid,
keltsd életre álmaid
szeress mindent , s mindenkit ,
és kit nem szeretsz, azt feledd,
mit tettél volna ellene, ne tedd,
s így győzöd le őt, és magad.
Ettől még mi fontos, megmarad.
 
2006.01.23.
 
  TE
 
Én is része vagyok a Mindennek,
Nevezd ,hogy akarod,
de ne nevezd Istennek!
Nem valami , s nem valaki,
Ő a Levegő,
A Víz,
A Föld,
A Tűz,
És még mi Minden.
Kitől megkapod azt
mi a legértékesebb: ingyen.
Ne félj !
Szeress és gyűlölj!
Eressz és ne ölj!
Szabad lehetsz , ha felszabadítasz.
Járd Utad járatlan,
Így lész az páratlan,
S szép.
Lépj előre félelemtelen,
Hogy előtted nem járt senki sem.
Ha így teszel,
Tán boldog leszel.
Vagy nem?
Nem vagy?
De! Csak félsz ,
mert ezt várják tőled,
nem jő több belőled,
történhet bármi felőled,
holott még nem lett halott belőled.
Szállj ki ,ha gondolod,
Rajtad áll úgy gondolom,
De gondold meg :mi jobb?
Része vagy annak, mitől félsz.
Mitől félsz?
Önmagadtól!
Ki vagy?
Minden…
 
2006.01.23.
 
  MEGHIÚSULT ŐSZINTESÉG
 
Erős kötélfonat, mely a mélység fölött megtart.
Megtart?
Szálai egyenként égnek el, s válnak füstté.
Érzem az égő hús szagát,
mely édesen okoz hamis élvezetet orromnak,
mert húsom ég, s a fájdalom gyötör.
A szálak apró nyilallásonként pattannak el,
s miért gondolom, hogy az acélszálak hamis utánzat gyanánt,
mint a műanyag szakadnak egyenként,
s hozzák egyre közelebb a mélységet,
melyből a kötél kihúzott a minap?
Talán illúzió ,hogy fájdalmat érzek?
Talán még a sötét mélységben vagyok,
s csak áltatom magam ,
hogy a kötél végét láttam nemrég,
s mászni kezdtem egyre feljebb?
Ki engedte le a mű-sodronyt?
A másik vége miért ég,
s elérve testem, okoz fájdalmat,
miközben hamisan mosolyog meg,
mint egy játékszert, mely megrongálódik,
s a szemétdombon végzi,
ha ugyan marad belőle valami.
Mindez illúzió ,vagy véres,
kegyetlen, DE halálos valóság?
Ha elengedem a kötelet,
hogy ne égjek el a tűzben,
melyet csalfán leeresztettek,
majd lassan égetni kezdtek,
akkor a mélység magába zár, és péppé zúz.
Vagy várjak a tiszta vízre,
mely megment a tűztől,
s erőt ad, hogy kapaszkodjak felfelé?
Tűz, vagy Víz?
Válassz!
Élet, vagy Halál?
Hazugság, vagy Igazság?
Szerelem, vagy Félelem?
DÖNTS!
2006.02.10.
 

 A LÉLEKVESZTŐ
 
Közeleg valami, mit sejtünk a ködön át,
miközben dereglyénk hánykolódik a Tengeren.
Itt az otthonunk, ide születtünk,
bölcsőnk és sírunk Ő,
könnyünk, ha sírunk Ő,
sóval fűszerezi utunk,
melyet mi választottunk.
Mindnyájan vagyunk Minden,
Mi vagyunk a Minden,
Minden mi vagyunk.
Halld a lágy hangokat,
a csobogás csengő zenévé áll össze,
és dallama képpé formálódik képzeletedben.
Sziluettek sejlenek fel a távolban,
míg irányunkat megadja a szél.
Buta az ki a mennydörgéstől fél.
Igaz, hogy lélekvesztőnk gyenge,
s jó páran jutnak fel a „mennybe”,
de kik megkapaszkodnak,
végül megláthatják a szárazFöldet.
Sokan indultunk, s kevesen érkezünk,
ne félj, ne ölj, csak élj, mi szeretünk.
Fogadd el ,a tenger óceánját,
mint szülőd fiát és leányát,
kiket testvéri szeretet ölel általad,
miközben utad a nagy vízen áthalad.
Tégy bármit, csak ne árts,
pengét senki szívébe ne márts!
Nézz, és láss színeket,
hallgass, és hallj csengő éneket.
Cselekedj! és óvj minden életet,
meglásd így lesz szép Életed!
2006.02.11.
 
 REMÉNY
 
 A sötétség lassan oszlik,
és fény dereng : egy új kezdet.
Meleg remény fogja remegő kezedet,
hogy segítsen ,és óvjon a hidegtől,
lassan szétárad benned,
s eléri szívedet, lelkedet.
Fogadd el, és figyelj szavára,
bár nem hallod mit tanít,
de ha érted : érzed,
s fogadd be !
Ha úgy érzed elég,
adj másnak belőle,
ne félj, ne fuss el előle,
csak törj lassan előre,
de mindig úgy tedd,
hogy ne bánts, ne sérts,
szeress, ölelj, s érts!
Tégy mit helyesnek látsz,
Lépj, felelj, és játssz!
Légy nyílt és egyenes,
ha fáj is, mentséget ne keress,
ha ekképpen járod az Utad,
szégyenre nem lesz okod,
így elnyered jutalmad,
szabadon juthatsz a Fény városába.
 
2006.02.18.

  FÉNYKOR
 
 A hűvös hajnal neszei csivitelnek,
s tesznek-vesznek.
Lassan fény bújik elő a sötétből,
és áraszt el mindent egyszerre,
hadat üzenve elődjének,
kinek birodalmát végre visszahódította.
A változás örök,
s a távozó körök még vissza-visszarúgnak,
de hasztalan e világos Világban.
Ne tarts hát haragot!
Bocsáss meg önmagadnak,
mert a sötétben nem láthattad a Fényt.
Mi kik tudtuk, hogy érkezik, és éreztük ízét,
megbocsátunk mindenkinek,
mert megbocsát Minden kinek-kinek,
s akinek nem, annak már mindegy,
az beleveszett a Sötétségbe, a feledésbe.
Eztán az egyetlen, és legfontosabb feladat:
szeresd és becsüld felebarátodat!
Testvéred ő,
férfi ,vagy nő,
gyermek, s szülő,
Ember ,ki TE vagy és Ő.
S ha már mindezt elérted,
mást görcsösen ne akarj,
ne habzsolj, ne kaparj,
s ha minderről lemondasz,
megkapod a Jutalmad.
2006.02.24.
 
  SZÜLETÉS
 
 Tompa félhomályba beszűrődő
neszek között ölel át a Szeretet,
míg fényben fürdesz,
mely langyosan melegít és véd.
Szabadon lebegsz a Melegség karjaiban.
Anya óv, és körülvesz,
táplál és veled él,
míg benne élsz.
Lelketek összeér ,
szívetek együtt ver,
véretek táplálja testetek, mely egy.
Ha fáj, együtt fáj,
az öröm ugyanaz.
A külvilág csak nyomokban
hatol lényetek szerető lüktetésébe,
és együtt érzitek a Világot,
s magatok, kik benne vagytok.
Egyszer eljő a jel,
hogy menni kell,
készülődni egy nagy Útra,
ami ugyan elkezdődött már,
de rideg valójában még nem mutatkozott.
Indulj hát el parány,
hisz tudod, itt az idő,
egyszerre van itt jelen, múlt ,jövő.
Nehéz az Út , fárasztó, s mindketten
kimerítő feladatot vállaltatok a Szeretetért.
Néhány nekirugaszkodó fájdalmas kiáltás után,
szorító, nyilalló sötét kínok közepette
Fény tör elő a homályból,
majd hirtelen eljön az érzés,
mely egyszerre Minden.
Tekintetetek ekkor összeér:
Végre láthatod ,kit eddig éreztél,
szeresd tovább, kit eddig féltettél,
ne feledd soha, ki az kit éltettél,
Ő neked Minden, bárhogy is döntöttél.
2006.03.05.
 
  A BÚCSÚZÓ SZERETETT
 
A szférák zenéje csengve hívogat,
ha itt az idő,
mely mindenki számára eljő.
Ne sírj ,hisz régóta készülök,
s egy jobb világba jutok akarva-akaratlan.
E földi por nem marja húsom többé,
kínom így véget ér:
a másik világ erre kér.
Ne feledd, hogy milyen vér,
melyből származol,
de lelkem s szellemem visszatér oda,
honnan jöttem.
Engedj, s mosollyal arcomon,
békével szívemben távozok,
hátra hagyva gyenge porhüvelyem.
Talán még találkozunk!
2006.03.21.
 
  ÉBREDÉS
 
A hajnali pirkadat űzi el álmotok,
és hogy kié volt az igazak álma,
választ nem kaptatok.
Rémálom?
A Sötétség és földhöz ragadt vágyaitok
irányították mindennapotok.
Nyugvó csend zajában keltetek, s jártatok,
néhány próféciát kétkedve halltatok.
A Fény-korában,
nem úgy ,mint korábban,
egy új kezdet jeleit érezhetitek áttörni
a közönyötök kemény páncélján.
A lágyuló keménység ,
s a szürkülő sötétség mutatja
utatok honnan hova tart.
Kaotikus magányotokban
a változás tavasz illata árad szét tagjaitokban.
Csak ne mondd, hogy Ne!
Itt a kelés ideje!
Itt a kellés ideje!
Másnak is kellesz,
nem csak magadnak, s magányodnak.
Élj, s éltess!
Ne félj, csak félts!
Szeress ha érzed,
azt ami éltet!
Ha neked más kell,
döntsd el és állj fel,
ki haraggal közelít,
útjából állj el,
s ha melletted elrohan,
pihenj csak nyugodtan.
A haragvók rohannak,
elbuknak, s rohadnak.
Folytasd csak utad,
de ha nem térsz ki időben,
reményed elvész,
s helyed elveszted,
mely nem is volt soha tied.
Isten veled!
De ha látod a jelet,
életed fénylő esőcsepp,
mielőtt lehull,
s a tengerbe vész,
a fényt ezer színben szórja szerteszét,
s a sok millió esőcsepp szivárvány glóriát ível
Öreg Anyánk agg fője köré.
E káprázatos kör pedig
Én vagyok,
Te és még Valakik,
kik még most is itt állunk,
ébren vagyunk, és mégis álmodunk.
2006.04.04.

   HELYED
 
 A végtelen ködéből jöttél,
s kaptál esélyt, hogy kezdj valamit magaddal.
A tudás a tudat fontos darabja,
de ha visszaélsz vele,
élesen vág, és suhint halálosan:
Élet és Halál.
Nyugalmad magadból fakad,
ha óvod és szereted önmagad,
és Mindenkit és Mindent.
Te vagy Minden:
a béke és a szeretet,
mely körülvesz,
és mivel ölelsz Mindent.
Az egyetlen dolog mivel véd ,óv és kísér az Anya,
ki életre hívta Négy Gyermekét.
Bárki támad rád, Ő ott lesz,
míg méltó vagy rá.
Nem használhatod fel hamis ideálként,
és az Ő nevében nem mondhatsz rosszat.
Ha jó vagy: óv.
Ha rossz: ró.
Szeress és ne félj, de tarts!
Ha kell küzdj, de soha ne erővel!
Jövőd nem ő, ha te vagy a menő.
Ne szállj!
Mindegy ki vagy, férfi e, vagy nő,
a fontos: mi ölel, mi körülvesz,
legyen őszinte, és segítő.
Ha ártasz, rád száll ,
s ki tudja következő Röpted milyen lesz,
ha máris elvéted az ívet.
A Te életed, a Te kezed, a Te kezdeted,
és a Te Véged.
Hát így…
2006.06.28.
 
 JELEK
 
Ébredj rémálmodból és
nyisd rá szemed a világra,
mely zsongva vesz körül.
Tekints körül,
s ne nézz: Láss!
S örülj!
Ha nem látsz, nem gond.
Mélyedj el a pillanatban,
mely tűszúrásként minden ízedet
egy apró pontra helyezte.
Megkaptad mit vártál.
Ne lepődj meg,
ne is hátrálj!
Deja Vu-t, vagy bármit kaptál,
ne engedd elreppenni:
tartsd meg ,
s illeszd egy kép pontjai közé!
Még nem látsz.
A kép lassan áll össze,
s néhány pontja elvész a végtelenben,
de ne csüggedj!
És ha mégis,
hát kapsz egy új pontot ,
csak figyelj!
Egy rózsaszirom sejlik fel,
s villanva illan tova,
majd sokára ,
mint nem várt érzés,
betölti orrod illata.
Vagy mégsem?
DE!!
Megkaptad mit vártál.
Nem vártad?
Nem gond.
Megkaptad.
Csak figyelj,
s megkapod:
a Jelet.
Az Egész lassan összeáll:
Megtaláltad Önmagad,
S Hited.
 
2006.09.21.

 Vissza a Más-Világ 4 fejezetéhez

 

 Vissza a FEJOLDAL -ra

 

Tantra-Fény-Mag Weboldal

Tantra-Fény-Mag WEB

 

 
 Kristóf István


Tantra-Fény-Mag Weboldal Belépés
Tantra-Fény-Mag weboldal

Tantra-Fény-Mag
HÍRLEVÉL Feliratkozás

Mobilbarát reszponzív weboldal
© Kristóf István since 2007
Az oldal tartalmát csak a szerző engedélyével használhatod fel