Kristóf István: Szabadon Folyó

kötet: Világ-Lét
 2007. május 21.
 szerző: Kristóf István
 fejezet: 4. kor Hajnali Fénysugár

Járd Utad,
mert Folyó vagy,
melynek medre ott vezet,
hol rendeltetett.
Haladj hát,
s törj előre rendületlen,
még ha utad szegi is egy-egy gát,
mely minél inkább akadály,
te annál inkább,
s többszörös erővel töröd át.

Sok mindent látsz,
szabadon jársz,
s kélsz,
vagy rajtad kelnek át.

Nyugodtan csordogálsz,
míg kis patakként megszületsz
Föld-Anyád méhéből,
s a felszínre bukkanva folysz
ágyad hosszú útját követve.

Közben szélesedsz és erősödsz,
követed elődeid nyomdokát,
majd egyszer kimondhatod:
már nélkületek megyek tovább.

Eljött a te időd,
morajod tovaszáll,
tiszta vized csobogó,
s issza ki erre jár.
Békésen hullámzol egyszer-egyszer,
ha apró kő sérti tükröd vonalát,
s nevetve kapod hátadra,
ha rád zuhan néhány súlyos faág.

Barátid végigkísérik végtelen Utad,
nevetve, s szeretve úsznak hullámaidon,
míg kacajuk messze száll.
Nem vagy már kis patak,
kit vihar ver,
kit villám döreje rettent,
s ha hódcsalád gátat szab utadba,
nevetve törsz tovább szabadon,
új erőre kapva, rendületlen.

Járd Utad,
mert Folyó vagy,
haladj, míg megleled társadat.
Medretek közös ággyá szélesedik,
míg nem vizetek Folyammá nő,
s eztán együtt haladtok
közös álmotok útján,
melynek nem szabhat gátat
se szikla,
se ármány,
nemhogy egy kidobott papír-,
sem egy kikopott házi sárkány.

Folyam vagytok,
mert azzá nőttetek,
bár még mindig
apró kavicsot várnak tőletek,
holott már hegyeket
hordotok messzi távolba,
nem pedig apró szúnyogot
kiscserkész táborba.

És mi is a célotok?…

Úgy mint más Folyamok,
tengert, vagy óceánt
kell táplálnotok.

S az Örök Körforgás apró cseppként emel fel újra,
míg nem frissítő esőként nem hulltok vissza,
itatva Föld-Anya minden gyermekét,
s újjászülettek nem soká,
apró kis patakként.

2007.05.21.