Kristóf István: Teremtő Tudat

Örömben hagyod el
a büszke ormokat,
s lelkedben tűz lobban,
szíved is megdobban.
Ébredő léted lassan
Fényárba szellemül.
Asztrál fényű szárnyak
finom érintése simogat.
Látod, mit nem láthatsz:
a való álmodat.

Engedd MAG Lelked,
hogy mélységbe szökkenjen,
s Fény Mindenségbe
vigyenek sóhajok;
Valóságból születő
milliárd csillagok.
Áradj,s árassz
Fény Szer Térbe,
Végtelen Teremtő
Egység Mindenségbe:
MAGadba, MAGodba,
MAGos Fény-Valódba,
hisz hittel tudtad
Ki Vagy,
ha feledted is,
s szenvedted fájdalomban;
vesztettél csatákat,
vesztettél élteket,
harcoltál Magaddal,
gyűlöltél, és öltél.
Majd Szer Elem által
felhők közt repültél.

Mindez kemény, s rideg,
kegyetlen és hideg
a nehéz anyag Világban;
Föld-Anya ölében
születő és haló
gyönyörű testében;
A teremtett Világ
parány szegletében.

Ám most ébredj,
s kezdj bele egy újba!

Engedj el mindent,
bocsáss meg újfent!
Félelmek, fájdalmak,
kín és szenvedés;
Legyen itt vége,
szülessen szenvedély,s
ürömből öröm
éledjen benned!

Te is tudod jól,
hogy ideje menned.
Érkezz meg MAGadba,
Teremtő Szivedbe:
A Világ Te Vagy
aranyló fény-létben,
Teremtő Teremtés,
Ős Teni nyugalom,
MAGasztos magányban
a Minden Egy hatalom.

Áradj be teredbe!
Vigyél Fényt sötétbe!
Szer Elemmel teremts,
s etess meg mindenkit;
lelkek milliárdját
vigyázd és óvd!

Tanítson Szellemed
örök-létben Szer-te;
Miért oly Egyszerű?
Mert a Minden Mind-Egy.
Sosem voltál más,
mint Fény Világ,
s Szer Elem,
mely Egy!
Veled!

2020.01.29.